Várnai Zseni: Rendőr fiamnak* (ismeretlen költő átirata) 


Én magzatom, szép rendor fiam,** 
Szíve vérével ír neked anyád, 
Mióta a Gyurcsány kenyerét eszed,*** 
Vörösbe fordult itthon a világ. 

Most készülünk a dönto nagy csatára, 
S ti lesztek ellenünk majd a sereg, 
Ha ráuszítanak önnön véreidre: 
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek. 

Az anyaföldnek most zsendül a méhe, 
Már lesi a munkás szolgahadat, 
Hogy szűz ölébe termo magot hintsen, 
Várja az erot, mely életet ad. 
Most megmérjük irdatlan nagy eronket, 
S nem ringatnak majd kalászt a szelek; 
A termoföld lesz a mi lázadásunk: 
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek. 

Fiam, ez öreg reszketo sorokban 
Én sírok, ki méhemben hordtalak, 
Ki eggyé tettem órát, napot, éjet, 
Hogy etesselek, hogy dajkáljalak; 
Hús a húsomból, vér az én vérembol, 
Hogy emelhetnél te rám kezet, 
Ha én zokogom, sikoltom feléd: 
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek. 

A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk, 
A reménységünk, mindenünk: 
az Élet. Fiam, te döntöd el most a sorsunk, 
A te felzúdult bús rabszolgavéred; 
Bontson el a forradalmi mámor, 
Ha hömpölyög a lázadó sereg, 
Mint felkorbácsolt zúgó tengerár: 
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek. 

Most még csak háborog az óceán, 
S a kevély hajót már tépi, dobálja, 
Mi lesz, ha majd os medrébol kicsap, 
Ha úrrá lesz a tenger akarása; 
Mi lesz, ha minden rendor fiú**** 
Szüloanyjától kap egy levelet, 
Mely lázít, gyújt, vérbe borít: 
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek.


* az eredeti szövegben: katona fiamnak
** az eredeti szövegben: katona fiam
*** az eredeti szövegben: a császár kenyerét eszed
**** az eredeti szövegben: katona fiú