Reményik Sándor: A kereszt fogantatása


A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben 
A Libanonra szállott.
A Libanon csúcsán egy cédrus állott. 
Törzse obeliszk, feje korona.
A Szentlélek ráharsogott: Te fa! 
Máriától, a Szuztol most jövök, 
Csirázik immár az Isten fia,
És áldott o az asszonyok között. 
Most rajtad a sor: ím, vihar-kezemmel 
Megáldalak: légy terhes a kereszttel! 
Légy te is áldott minden fák között,
Érezd, hogy no benned a feszület,

Éveid: a Megváltó évei,
Míg utatok egykor összevezet. 
Rajtad csorogjon végig Krisztus vére, 
Kidöntve majd magányod vadonából 
Állítsanak a világ közepébe.
Ott állj majd minden árva faluvégen, 
Ott függj a cellák kietlen falán, 
Os-fádnak ezer apró másaképen. 
Forgácsolódj szét millió darabra,
A Szabadító tekintsen le rólad 
Millió megbilincselt életrabra, 
 
A Szentlélek nagy fergeteg-köpenyben 
Tovazúgott a Libanon felett, 
Zúgásában ezer fa reszketett,
Ordító erdon ment harsogva át, 
Csak egy fa értette meg a szavát, -
Lehajlott óriási koronája: 
Kereszt-sorsának megadta magát. 


Kolozsvár, 1928 március 1