Fazekas Anna: Köszöntő


Hajnaltájban napra vártam,
hüs harmatban térdig jártam,
szello szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.

Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyüjtögettem,
nefelejcset beletettem.

Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hult a nefelejcsre.

Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbevette,
sürü könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta: 
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.