Benedek Elek: Kisbaconi temetoben


Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sirhalmára.

Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék" ott pihennek.

Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.

Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szivvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.

Hogy mit irtam sok-sok könyvben,
Tolük kaptam mind örökbe,
S ha szivemben van szeretet

Ez az ők szivükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.

Óh, áldott föld, szent sirhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.