Babits Mihály: Himnusz


A Földön 
még mindig 
a Hivatal csúf vérengzést kohol; a Falkák 
őrjöngnek: a Bestia a magas 
felhőkig dobálja körmeit; de nékünk 
már fáj ez! 
Óh Fájdalom! csakhogy megszülettél! 
Hozsanna néked! szent Karácsony! 

Hűlt bolygók 
keringnek 
s fészket vert bennük az Élet: vad madár! 
saját húsát tépi és eszi: rettenetes Pelikán! 
Óh bolygók! megszületett-e már bennetek a Fájdalom? 
A Földön 
itt van már, véres palástban s töviskoronával! 
Meg fog bennünket váltani: Hozsanna! 

Hát fájj csak, 
szent Fájás! 
Szigorú tanító! vezess pálcáddal magasabb 
erkölcsbe! Rossz az élet, hogy jobb legyen! Bolond él 
saját dögén! Az Élet eleven törvényei 
újulnak! 
nem marad gyilkos! A Mester léniája fölfelé 
mutat: Hozsanna! - s formája mint a kereszt. 

Fölsajg az 
új Ige: 
érc ne tépje a lelkes húsokat! Bénulnak 
a nagy acélmadarak! kitérnek az apró 
óndarazsak! mert sűrű hálót fon körénk a Harmadik 
Szövetség. 
Óh Fájdalom! csakhogy megszülettél! 
Hozsanna néked, szent Karácsony!