Trianoni versek
|
|
|
Végvári: Nagy magyar télben…
Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rőzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tűz vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.
Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh´se volt ily szükség a lángotokra !
Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpátokon, mindenütt !
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok :
Mit gondoltok: ha összefogóznátok !
Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh´se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba…!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne !
|
|
