|
1848
Aradi népballada - Jaj, de szépen süt az őszi nap sugára...
Bartal Klári: Emlékezvén 48-ra
Papp Anna: Üzenem..
Petőfi Sándor: Forradalom
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Várnai Zseni: Petőfi márciusa
1956
Bartal Klári: 1956
Bartis Ferenc: Akarjatok élni szabadon!
Bartis Ferenc: És mégis élünk!
Kovács István József: Sortüzek
Magyar Ari: 1956, október 23 emlékére
Magyar Ari: 56 lángja
Magyar Ari: A zászlót emeld csak fel...
Magyar Ari: Gyújtsunk gyertyát
Magyar Ari: Mi az a tűz...
Magyar Ari: Tűzpiros virág
Márai Sándor: Mennyből az Angyal
N. László Endre: Ha megtagadnám
Szentkuti Ferenc: Hősköltemény a pesti srácról
Szentmihályi Szabó Péter: Késik még a jel
Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán
Tihanyi Tóth László: Romok között a járdaszélen...
Vörös József: Megrabolt Haza
Weiner Albert: 1956-ban...
|
Weiner Albert: 1956-ban...
1956-ban
mindnyájan egyek voltunk abban,
hogy rabláncunkat nem hordjuk tovább,
s a megszállók és bábjaik hadát
eluzni innen van elég eronk..
és lesz még boldog, szép magyar jövonk.
1956-ban
együtt voltunk, a kar, a karban
és együtt mondtuk eskünk szövegét,
hogy szabadságért harcol most a nép
és jaj annak, ki fegyvert fogva ránk,
elnyomná ismét szent magyar hazánk!
1956-ban
a Himnusz szállt a harci zajban
és véráztatta barikádokon,
a Nemzeti Dal szólt az ajkakon...
hogy „Talpra magyar!” – szentül esküszünk:
mi rabok többé soha nem leszünk!
1956-ban
elmondtuk versben, zengtük dalban,
hogy bús tegnapra víg holnap köszönt.
Mert nem kívánunk újabb vérözönt,
hisz’ elhullott már annyi jó magyar,
s a nép most békét, megnyugvást akar.
1956-ban
az októberi nagy viharban
már verve volt a Vörös Góliát,
s a szabad világ bennünket csodált.
De Szuez miatt magunkra hagyott
S az orosz ismét orvul ránk csapott.
1956-ban
a novemberi csatazajban
az éteren át küldtük jajszavunk,
hogy gyilkosoknak karmában vagyunk,
és gyarmattá lesz ismét a haza,
ha gyozni fog az árulók hada.
1956-ban
a nemzetmento szörnyu harcban
a halál könnyen, gyorsan aratott.
A hosként elhullt több ezer halott
Még évtizedek múltán is perel,
Mert halálukért senki sem felel!
1956-ban
legázoltan is hittünk abban,
hogy annyi vér és szenvedés után,
egy eljövendo jobb kor hajnalán
a szent szabadság napja felragyog,
s a KERESZT, legyoz minden CSILLAGOT!
/1996. október, a Negyvenedikre emlékezon/
|