Hungarian Forum, Australia

Hungarian Forum, Australia - Home
FőoldalHírekRendezvényekSzervezetekVersekKapcsolatokRólunk

Szabadságharcos versek

 

1848

Aradi népballada - Jaj, de szépen süt az őszi nap sugára...
Bartal Klári: Emlékezvén 48-ra
Papp Anna: Üzenem..
Petőfi Sándor: Forradalom
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Várnai Zseni: Petőfi márciusa

1956

Bartal Klári: 1956
Bartis Ferenc: Akarjatok élni szabadon!
Bartis Ferenc: És mégis élünk!
Kovács István József: Sortüzek
Magyar Ari: 1956, október 23 emlékére
Magyar Ari: 56 lángja
Magyar Ari: A zászlót emeld csak fel...
Magyar Ari: Gyújtsunk gyertyát
Magyar Ari: Mi az a tűz...
Magyar Ari: Tűzpiros virág
Márai Sándor: Mennyből az Angyal
N. László Endre: Ha megtagadnám
Szentkuti Ferenc: Hősköltemény a pesti srácról
Szentmihályi Szabó Péter: Késik még a jel
Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán
Tihanyi Tóth László: Romok között a járdaszélen...
Vörös József: Megrabolt Haza
Weiner Albert: 1956-ban...

Szentkuti Ferenc: Hősköltemény a pesti srácról


Te pesti Srác!
Te napköziben nevelkedett apró kamasz,
Te, akinek élte mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz,
Te, kibe már az ABC-vel tömték az ideológiát,
A szovjet tankok vad tüzében
Zengted a szabadság dalát.
A tankok acélzáporában
Nem remegett gyenge kezed.
Bátran markoltad meg a géppisztolyt,
És szórtad rájuk a tüzet.
Kicsiny szíved tán összerezzent,
De lábad bátran szaladt,
Kezedbol nyugodt, biztos ívben
Repült a benzines palack.
Te pesti Srác, te hosök hose,
Ontottad drága véredet,
S a kivívott szent szabadságban
Megkaptad érte béredet.
Te kicsiny bajtárs, esküszünk, hogy
Megvédjük ezt a drága bért,
Mert nem lehet, hogy kicsiny szíved
Hiába ontott annyi vért.
Te pesti Srác,
Te napköziben nevelkedett apró kamasz,
Te, akinek élte mindössze
Vagy tizenöt sivár tavasz,
Téged, ki ezt a drága életet
Hazádért így adtad oda,
Amíg magyar él a földön,
Nem feledhetnek el soha!

Mert Hősök voltak!

"A kommunizmus az én szememben és elképzelésemben csak a rablást, a gyilkosságot, és mindenekelőtt a teljes vallástalanságot és ezen túlmenően az erkölcsi fertőt jelentette."

(Hindy Iván)

A postarabló, a közönséges lótolvaj Joszif Visszarionovics Sztálin kiadta a parancsot a 2. Ukrán Frontnak, hogy 1944. november 7-én el kell foglalni Budapestet. A vörös horda 1944 szeptemberében érte el az országhatárt, elsősorban az 1944. augusztus 23-ai román gyávaságnak, árulásnak köszönhetően. A bolsevik erők augusztusban, szeptemberben végigdúlták és rabolták az országot. Olyan pusztítást végeztek, mint a tatárok és törökök a Kárpát medencében. Sztálin terve azonban nem sikerült. Nemhogy november 7-ére, de még karácsonyra sem tudta bevenni Budapestet. A magyar és német csapatok hősiesen védekeztek, és még a legnagyobb támadások közepette is fenntartották a rendet. A villamosok jártak, a mozik játszottak és az élelmiszer adagját is megkapta mindenki egészen addig, míg az oroszok végleg körbe nem zárták Budapestet. 1945. január 18-án Pest elesett, így a végső ellenállás Budára tevődött át. A magyar csapatokat Hindy Iván vezérezredes, a német csapatokat Karl-Pfeffer Wildenbruch Obergruppenführer vezette. A Budai várba 43.900-an zsúfolódtak össze, fele magyar, fele német katona. Február 10-ére azonban elfogytak a tartalékok. Az összlétszám egyharmada sebesült volt, nem volt gyógyszer, élelmiszer, lőszer. A körülzárt várvédok számára két lehetőség maradt: Megadják magukat - ez esetben golyó vagy kényszermunka vár rájuk - vagy tovább harcolnak, védik Magyarországot és Európát a bestiális megszállókkal szemben.

A február 11-ei kitörést elárulták!
Ennek köszönhetően a Széll Kálmán térnél (ma Moszkva tér) a házak tetejéről géppuska sortűz fogadta a hősöket! Az árulók feltehetőleg a magukat magyar partizánnak nevező csoportból kerültek ki. Az elsősorban katonaszökevényekbol álló cionista gazemberek között sok olyan személyiséget találunk, akik 1989(!) után jelentős szerepet vállaltak a Magyar Köztársaság közéletében, bár a Népköztársaságban is megtalálták a számításaikat.

A rendkívüli veszteségek ellenére 16.000 embernek sikerült elérnie Buda határát, a kitörők között olyan derék magyarok verekedtek, mint a legendás rongyos gárda vezetője, Prónay Pál és emberei. A Pilisben húzódó magyar-német csapatokhoz végül csak 700 katonának sikerült eljutnia. A többiek fogságba estek vagy hősi halált haltak. Az orosz megszállók a sebesültekkel brutális, kegyetlen módon végeztek. Nem volt kegyelem.

A Hősökre való méltó emlékezés illetve a történelmi igazságtétel közös kötelességünk! A Budapestet, Magyarországot és Európát védő katonák hősök voltak. Emlékezzünk rájuk kegyelettel, hiszen a katona parancsot teljesített a kommunizmus elleni önvédelemi küzdelemben!