Siklósi András versei
|
|
Siklósi András: Ravatalon
Ezer barázda homlokán
ajkain megfáradt mosoly
hajában tél szívében csönd
s egy mélyen elfojtott sikoly
Lefogták büszke sasszemét
siratók szoknyája lebben
Itt hagyta földi világát
ki tudja mi vár rá ott lenn
A virrasztó gyertyák fénye
kialszik s föllobban újra
Merev a test de a lélek
fölkészül a végső útra
Elment ma ismét egy ember
fájdalom maradt utána
Szegény volt békés egyszerű
nem hagyott semmit se hátra
Nem kap ünnepi temetést
sem fényes papi beszédet
csak a kis harang köszönti
őt s a könny mosta gyásznépet
Összegyűlt érte a falu
búcsút vesz mindenki sorban
Levél hull a koporsóra
sírásók kapája koppan
Emléke lassan eltűnik
testét fölfalják a férgek
Keresztje elporlad kidől
Nyomába új holtak lépnek
Sírhantján nem lesz több virág
csontjára évek pora száll
Derűt és borút hoz a szél
s gúnyosan kacag a halál
|
|
