Siklósi András versei
|
|
Siklósi András: Petőfi Sándornak
A Tiszánál állok a szegedi pusztán Mint egy kaptár
méh körüldöngicsél a hó Januárt mutat a naptár
Függöny mögött a nap Jégcsapok lógnak egy ágról
Fagy villan szél fúj Varjak zuhannak le a fákról
Rád emlékezem rád gondolok Petőfi Sándor
Zúzmarásodom Elnyűtt kabátom nem melegít
Borzongok és fázom Őrzöm a múlt gyökereit
Fölfeszül az égre a bánat Krisztus sebeit
sejtem a láthatáron Cipelem mint rokkant vándor
életem keresztjét s rád gondolok Petőfi Sándor
Bőröm alá nyúl a tél Velőm belerémül
Lilára zöldre dermedek s elérem végül
hogy semmit se érzek Mintha nem lenne testem
Most értem csak a pusztát Mindig ezt kerestem
Olyan lett a világ mint egy Petőfi versben
Hízik a jég köd száll Szürke reménytelen a távol
Mégis tavaszt várok s rád gondolok Petőfi Sándor
Úgy iszom iszom tiszta lelked akárha forrásból
Rögös pályám tömérdek gond-baj Gyötört vágott az élet
Ezért emel föl a példád ezért jó olvasni téged
Fénylő lángoszlop hajlíthatatlan jellem voltál
Úgy üt szíven a sorsod mint híveket a zsoltár
Mintha ma is élnél De kár de kár hogy meghaltál
Támadj föl Jöjj segíts jöjj vezess te garabonciás
te elpusztíthatatlan táltos te Magyar Messiás
|
|
