Papp Anna versei
|
|
Papp Anna: Mondd, kedvesem...
Együtt indultunk,
de én megálltam.
Igen. Megálltam féluton.
Távoli város, távoli fények!
Te tovább mentél,
el kellett érned.
Fájt-e a búcsú?
Nem tudom.
Itt csend van.
Olyan mélységes tiszta csend,
mint csiszolk üvegpoharak
találkozása,
szinte cseng.
És ha ragyog a nyári nap,
szikrázó fénykévék hullanak,
de nem bántják
a fák tövében megbúvó
hűvös árnyakat.
Mondd kedvesem,
milyen a város?
Az álmos alkony,ha leszáll,
csak füst bolyong a folyó parton,
vagy ott is illatos a nyár?
Mondd, kedvesem,
ha jő a hajnal,mi jelzi?
Új fény madárdallal?
Vagy csak szirénák hangja száll?
Mondd, kedvesem,
milyen a város?
Szikrázó fénye nem vakít nagyon?
És ha elalszol, vajon titokban,
nem holdsugárról álmodol?
1967. június 4. PA
|
|
