|
|
Papp Anna: Már nem érdekel
(Első utam Magyarországra a népszavazás után)
Ki mondott nemet, már nem érdekel.
Mi nem állhatunk meg, nekünk menni kell!
Verecke messze, messze, mint az ég,
De még érezzük, tudjuk a nevét.
Még ragyog, mint a távoli Tejút,
Még emlékezünk, még sajog az múlt,
Még szent az álom, mely e tájra hozott,
veletek együtt, kik nemet mondtatok.
Mi nem állhatunk meg,nekünk menni kell.
Mielőttünk a jövő énekel!
mert a mi szivünk tiszta és szabad,
nincsen benne gyúlölet harag.
S hogy a 85 év előtti gyávaság,
megszülte újra torzszülött fiát,-
-nem a mi szégyenyünk.
-Nekünk nem kell lehajtani fejük.
...Nagyot kattan, és megáll a vonat.
Megérkeztem. Pest ragyogva fogad.
Megérkeztem. Lassan lépkedek.
Gondolataim ezer évesek.
Egy hang riaszt fel, reszketős, öreg:
Honnan jöttem és hová megyek?
Honnan jöttem?.... Kassa, Felvidék...
Debrőd csak töredék, nem ismerheti...
de Kassára szinte felkiált.
Felvillan benne egy őszi ragyogás.
Zászlók, ünneplő, boldog emberek:
A Felvidék visszaérkezett !
Kassa....tétova, halkabb a szava:
A Nagy Fejedelem kedves városa.
Odavágyott vissza, ott volt a haza.
Hamvait ott őrzik az ősi falak.
Emléke örök, szent parancsolat.
Ó, Rákóczi Ferenc! Hová lett a néped?
A te zászlód alatt bárhogyis beszéltek,
egy Istent imádtak, egy hazáért éltek,
és meghaltak, ha kellett.
Ó, Rákóczi Ferenc! Hová lett a nemzet?
Megdöbbenve nézem a ráncos, öreg arcot,
-Mi minden napért küzdünk, megvivjuk a harcot,
Minekünk Rákóczi, olyan mintha élne,
és tárogató sir bent valahol mélyen...
Szemlesütve figyel a hirtelen beszédre,
S mintha minden nemért bocsánatot kérne,
könnyező szemekkel, biztatóan mondja:
Visszatér Rákóczi! Zászlaját kibontja!
Debrőd, 2005. 6. 10-én
|
