|
|
Papp Anna: Eszembe jut néha
Még mindig-mindig eszembe jut néha
a szégyenünk,...
és sajnálkozok,
nem magamon, nem a Fevidéken,
de rajtatok, szegény magyarok,
vagy nem is azok...
Még mindig, mindig felriadok néha,
a rémálmok még kísértenek...
-hallom, ahogy kiáltozzák,
nem, nem ! nemmel kell szavazni!
és hallom a röhögésüket....
Csíkos alsóban ténfereg egy árnyék
ismerős, már láttam valahol, ...
aztán hüllők sziszegését hallom,
és rámtör a jeges borzalom...
Üvölt egy hang, félelmét csaholva,
attól retteg, hogy megéhezik...
Aztán sejpén felsejlik egy ének,
s már Magyarország nemis létezik !
Nem akarom, mégis újra látom,
a mosolyt, a boldog arcokat,
nem akarom, azt,
hogy újra fájjon,
de mégis sajog bennem a tudat,
hogy megaláztak sejpén és sziszgve,
nyálaskodva magyarázták ,
hogy csak várjunk,
s közben járták
víg győzelmi táncukat.
Az árulás éjszakáját,
elfeledni nem lehet.
A mi időnk, az nem jött el,
de eljött a tietek:
- haza- és nemzetáruló
örökre a nevetek !
A trianonisták győzelmi ünnepén,
gyertyát gyújtunk majd és imátkozunk
azokért, kik oly nagyot vétettek,
félelmükben , hogy mi is szavazunk.
A vén Kárpátok csendben átölelnek
-erősek a szürke gránitok!
Ezer éve jelzik a világnak
a hazát,
mit elárultatok
Volt egy ország,
hova mindig vágytam.
Volt egy ország,
mit eloroztatok!
de nem örökre,
hazug kis időre,
mert erősek
a szürke gránitok!
Rendezői a Magyar Trianonnak,
koccintani egybegyűltök-e ?
S a Fel-fel ti rabjait üvöltve,
vörös " csizmában " tráncra keltek-e ?
Ez a nap már mindig a tiétek!
December 5 - a gyávák ünnepe !
A söpredéké, kiknek nincs,
nemis volt őse,hazája, hite, Istene !
Jó mulatást!
2005. 11.16-án
Papp Anna - Felvidék
|
