|
|
Papp Anna: Ébredj magyar!
A tavaszi szélben minden újra ébred,
mintha trombitaszót zengnének a bércek,
mintha zászló lengne,szállna a magasba,
talpra magyar,ébredj,március van újra!
Ne sirasd hazádat,hisz ezer éve megvan.
Hiába rajzoltak határt innen-onnan,
a Tiszát,a Dunát nem tudták elvenni,
s a vén Kárpátokból sem hiányzik semmi.
Talpra magyar,ébredj! Új Petőfik jönnek!
Megdobban a szíve az ős magyar földnek.
Március van újra,új harcba kell mennünk,
a szétoldott kévét össze kell kötöznünk.
Új arcok,új szemek kacagnak az égre,
közös dolgainkat rendezni kell végre !
Ez lesz a mi munkánk, és nemis kevés,
de erőt ad majd hozzá az emlékezés :
Verecke híres útja, István a király.
Tatát hordák nyomán véres romok,halál...
de él magyar, él, Buda vára áll !
Sa déli harangszó, ha csendül,megrezzen
egy rejtett,ősi húr mélyen a szívünkben,
és a Duna jegén a tízezer nemes,
igazságos Mátyás királynak éljenez,
akinek az álma most válik valóra,
otthonunk lesz végre a szép Európa !
Mohácsnál azt hittük, ez a végítélet,
de Zrínyik születtek és egri vitézek.
S hol a malomkövet messze dobta Toldi,
a szegény-legények kezdtek sorakozni.
Büszke várak ormán kuruc zászló lengett,
tárogató törte meg az esti csendet :
Haza és szabadság ! - egy cél lett a nemzet.
De nem virradt napja a magyar szabadságnak,
más dolga volt éppen a fényes Napkirálynak...
s mikor a hold kigyúlt a Márvány-tenger felett,
egy ősz,öreg ember csendesen könnyezett.
...de a tavasz eljött,mégis eljött újra,
trombiták harsogtak új indulót fújva...
48,márcuius, Márciusi ifjak,
Petőfi, Jókai, Kossuth találkoztak.
Feltámadt a tenger, a népek tengere !
Csodálatos álom ! és lassú gyászzene...
Óh, hányszor haltunk meg, és születtünk újra,
diadal és vér volt őseinknek útja.
Megborzong a lelkünk, ha múltat idézünk,
e fájdalmas szép múlt, ez az örökségünk.
S ha március idusán egy sírnál megállunk,
s könnyeinkkel küzdve szóra nem találunk,
egy elfojtott sóhaj, az a magyarságunk.
De látod Petőfi, nem adtuk fel mégsem!
Száll, suhan a lelkünk a márciusi szélben.
...bár igaz, hogy voltak, voltak, kik feladták,
a könnyebb, vidámabb utat választották,
és észre sem vették, hogy már térden állnak,
nincsen elvük, hitük - másokat szolgálnak.
De talán még nem késő, még nem késő semmi,
talán még megérzik, hogy jó magyarnak lenni...
Segítsünk hát nekik felegyenesedni !
Talpra magyar,talpra !
Újra kell születni !
A szétoldott kévét, össze kell kötözni !
Kitárult a világ, 85 év átka
- a rajzolt határok - lassan végét járja !
Ébredj magyar, ébredj !
Vár ránk Európa !
Odaérni vágyunk, már ezer év óta.
...hogy együtt ünnepeljünk.....
Debrőd,2004 - 2005.március 12.
|
