Gavallér János versei
|
|
Gavallér János: Herélt kanok
A szólás szabadsága, hogy mindent lenyeljek,
könnyezve, fázva ne feleseljek,
hogy megrögzött senkiként a semmire várjak?
A rosszra soha ne reagáljak?
Hát mit tegyek még meg? A talpatok nyomát,
örökre őrizzem a sárba tiprást!
Mert nektek egzisztenciális ekszelenciák
szaros kezeteket tisztára mossák,
azért maradjak rogynak, cafatnak,
azért nyeljem a mérget, hallgassak?
Mí világ ez, hol remeg a lélek,
a lelkiismeret rab és fél az élet?
S ti emberek karonfogjátok a férget?
Meg még igaz embereket is erre kértek!
Hit hű tanbetyárok, kihűlnek a tanok
és itt maradtok, mint herélt kanok!
|
|
