Gavallér János versei
|
|
Gavallér János: A Sámántáltos (1956)
Egyszerűbb a világ és sokkal bonyolultabb,
Mint a perc, mely visszahozhatatlan.
Számunkra itt a jelen, a tett és a gondolat,
Hogy álmainkra ébredjünk és lássuk sorsunkat.
Hitünkben nem maradt ábránd és vágy,
Tudjuk az élet küzdelem, s a halál vár ránk.
De kit érdekel a lét, ha fogoly a lélek?
Kitépni lelkét vágyik a világ, e szolga népnek!
Sorba állunk mind, kibe nem hálni jár a lélek,
Hogy sortüzetekre emlékezzen a könny és az élet.
A hatalom gázol, az eszmék udvarolnak;
-Mondj igent, te balga, a kosznak és mocsoknak!-
S még sincs a világnak annyi ízes kincse,
Hogy lelkünket az ördög magához kötözze.
A népek vágyain átcsapott az Ostor:
-A "cirkuszt, kenyeret" földi mocskon-
S kiáltá világgá; tépve szívéről a bilincset,
A gondot és az Ármányt feledve,
Felszabadultan, nyíltan, szabadnak születve:
-Alázatott az életnek; a porszemnek és a végtelennek!-
|
|
