Bartal Klári versei
|
|
|
Bartal Klári: Vihar /In memoriam Makkai/
Sudár fenyő dől az ormon,
Karvaly kering fenn az égen,
Fehér asszony haja lobog
Márciusi fagyos szélben.
Pattog a tűz, zokog a láng,
Földig ível csillag hídja-
Táltoskirály Tartarosszal
Muhi pusztán harcát vívja.
Becsületért és a hitért
Vére folyik, karja fárad,
Lélekölő küzdelemben
Belső ellen reátámad.
Áldozatát elfogadják.
Egyszer talán megpihenhet...
S száll a mese Napnyugaton:
"Volt egy király... s tán egy n e m z e t."
|
|
|