Bartal Klári versei
|
|
|
Bartal Klári: Úttalan utakon
Úttalan utakon
Űz, sodor a végzet,
Úttalan útjaim
El nem érnek Téged
Térdig kophat csizmám,
Testem belefárad,
Lélek szárnyalása
Nem tör gránitgátat.
Visszahull sebzetten,
Felvergődik újra,
Parttalan folyóit
Átúszni tanulja.
Csillagtalan éjben
Holdsugarat áhit -
Úttalan utakon
Dermedt csend világit.
Székesfehérvár, 1996 augusztusán
|
|
|