Bartal Klári versei
|
|
|
Bartal Klári: Most mondom el
Nem tudhatod, mit hoz a holnap,
Egyszer nekem is harangoznak.
Nekem is üt a végső óra -
Időm sem lesz tán búcsúszóra.
Most mondom el hát: sosem válunk,
Egymásra mindíg rátalálunk,
Mert ittmaradok fűben, fában,
A rábaparti vadvirágban.
Egy dallamban, a napsugárban,
A madárdaltól hangos nyárban,
Harangvirágok kék kelyhében,
Az unokáim szép szemében.
A templom hűvös homályában,
Hímzésekben és faragásban,
Az augusztusi alkonyatban
Erdélyben és a Kárpátokban,
Egy versben és egy nevetésben,
Az Alföldön a friss vetésben,
Mindenben, amit úgy szerettem -
Ne sirassatok nagyon engem!
Nk. 2003. május
|
|
|
