Bartal Klári versei
|
|
|
Bartal Klári: Mert ideje...
Ideje volt a félelemnek,
Ideje volt a rettegésnek,
A lopva mondott imádságnak
És eltemetett reménységnek.
Volt ideje a fájdalomnak,
Az idegölo némaságnak
S az összeroppanás elotti
Könnyekbe fulladt kacagásnak.
S most ideje a kiáltásnak
És ideje a könyörgésnek,
A többé vissza nem nyelt szónak,
A fagyhalálból ébredésnek,
A gondolatnak és a tettnek,
Az erot adó kézfogásnak.
S mert ideje volt a tehernek,
Ideje még a vajúdásnak.
Ideje még a bojti szélnek.
De ha a felhok mind eltüntek,
Ideje lesz-e még a nyárnak?
Lesz-e ideje életünknek?
1990. júliusán
|
|
|
