Bartal Klári versei
|
|
|
Bartal Klári: Memento mori
Nánán jártam, künn az öreg temetőben,
Besüppedt fejfáknál hosszan elidőztem.
Hajdan volt szerelmek emlékét kutattam,
Fiatal halottak sorsát megsirattam.
Kerestem a múltat, nyomát tűnt időknek,
Betűzgetvén nevét a már elmenőknek.,
Örök haragosnak, rokonnak, barátnak -
Elkorhadt ágait régi családfáknak.
Kegyelet gyertyáját, míg égettem csendben,
Nem is ámultam tán véletlen sorrenden.
Egymás mellé került Dejcző, Szekér, Szalma,
Élet harca után végső nyugalomra.
Sorsuk, amit adott elfogadták rendre.
S ha tán lázadtak is, ki emlékszik erre?
Ki őrzi emlékét kudarcoknak, búnak,
Határ fájdalomnak, ha új határt húznak?
Rendre szétszóródtunk. Ki erre, ki arra,
S ki nem itt nyugszik, azt másik föld borítja:
Dunántúli löszpart, Alföld homoksátra -
Árva magyaroknak mélyben a hazája.
2002. október 31.
|
|
|
