Bartal Klári versei
|
|
|
Bartal Klári: Június 4.-én
Volt Rákóczink, volt Bercsényink,
Kossuthunk is nékünk.
Hős zászlaját megszentelte
Vérével a népünk.
Hunyadink is, törökverő,
Kereszténység őre.
(Leapadtunk mára mégis
Pár millió főre.)
Béla király vert seregét
Tatár horda űzte,
Búvó magyart, árult magyart
Rabszíjára fűzte.
Alázata visszahozta
Budára királyát.
Romok fölött hont épített
S hittel rakta várát.
Anjou Lajos, ország éke,
Lovagok virága.
Neve ”Nagy” volt. Annál nagyobb
Már csak az országa.
László, a szent csatabárdja
Egyedül is harcolt.
Riadt tőle, iszkolt tőle
Mind, ki magyart sarcolt.
Szent István, az első király
Úgy szerette népét,
Ha bűnös volt, nem kímélte
Apja, anyja vérét.
Ostor az Isten kezében,
Puhány Nyugat réme
A mi fajtánk volt Attila.
(Lett is gyászos vége.)
Magvaszakadt hősök fája –
Utódot korcs nemzett.
De rég volt, hogy egyet akart
Kínjában e nemzet,
S de régóta fenekednek
Múltunk miatt ránk is!
Ha ezerszer vétkeztünk is,
Csak rongy a világ is!
Norrköping, 2005.
|
|
|
