Bartal Klári versei
|
|
|
Bartal Klári: Chagall-kék partokon
Kigyúlt fölöttem milliónyi csillag
És halkan zúgnak azúrszín habok.
A kaszinóban már pezseg az élet,
Itt lenn a parton, csak magam vagyok.
Ülök a csendben. Hallgatom a tengert.
Az édes déli este átölel.
Felsír egy dallam, régesrég felejtett,
Egy fehér tajték – hozzám oly közel –
Regél a multról, Anjou kort idézve.
Aeneasról a mélyebb zöld susog
S hogy lángot látok, túl a messzeségben,
Dido máglyája tán, mi fellobog?
Pharos csupán az. Szürkeségbe veszve
Csüggedt hajósnak biztos menedék.
Hajótöröttként, ki ide vetődtem,
Pharosomat én fellelem-e még?
Nizza-Antibes, 1991 Szt András hava
|
|
|