|
|
|
Várnai Zseni: Rendőr fiamnak* (ismeretlen költő átirata)
Én magzatom, szép rendor fiam,**
Szíve vérével ír neked anyád,
Mióta a Gyurcsány kenyerét eszed,***
Vörösbe fordult itthon a világ.
Most készülünk a dönto nagy csatára,
S ti lesztek ellenünk majd a sereg,
Ha ráuszítanak önnön véreidre:
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek.
Az anyaföldnek most zsendül a méhe,
Már lesi a munkás szolgahadat,
Hogy szűz ölébe termo magot hintsen,
Várja az erot, mely életet ad.
Most megmérjük irdatlan nagy eronket,
S nem ringatnak majd kalászt a szelek;
A termoföld lesz a mi lázadásunk:
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek.
Fiam, ez öreg reszketo sorokban
Én sírok, ki méhemben hordtalak,
Ki eggyé tettem órát, napot, éjet,
Hogy etesselek, hogy dajkáljalak;
Hús a húsomból, vér az én vérembol,
Hogy emelhetnél te rám kezet,
Ha én zokogom, sikoltom feléd:
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek.
A Krisztusunk vagy, a mi Messiásunk,
A reménységünk, mindenünk:
az Élet. Fiam, te döntöd el most a sorsunk,
A te felzúdult bús rabszolgavéred;
Bontson el a forradalmi mámor,
Ha hömpölyög a lázadó sereg,
Mint felkorbácsolt zúgó tengerár:
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek.
Most még csak háborog az óceán,
S a kevély hajót már tépi, dobálja,
Mi lesz, ha majd os medrébol kicsap,
Ha úrrá lesz a tenger akarása;
Mi lesz, ha minden rendor fiú****
Szüloanyjától kap egy levelet,
Mely lázít, gyújt, vérbe borít:
Ne loj, fiam, mert én is ott leszek.
* az eredeti szövegben: katona fiamnak
** az eredeti szövegben: katona fiam
*** az eredeti szövegben: a császár kenyerét eszed
**** az eredeti szövegben: katona fiú
|
